Emlékszel?
Hideg volt, de tavaszt hazudtak
a mandulafák.
Én gyerekként sírtam, kedves,
mikor számhoz ért szád.
Szén szemed még aludt,
ám szád már szertelen.
Korai epret ígért,
s bolondul hittem, szedhetem.
Titkolt tavaszra jött
nyugtalan nyár.
Testünk az égben,
lelkünk a pokolban járt.
És most arcomon, mint öreg fa kérgén
könny-gyöngyként csorog jutalmunk,
az Ősz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése