Te vagy, szerelmem, számomra a csoda,
még ha vádolsz, s vádollak én is,
közös asztalunkon a szent vacsora.
Te vagy, szerelmem, számomra az élet,
ha marjuk, tépjük egymást, mégis
együtt fordulunk, legyen nyugat, kelet.
Te vagy, szerelmem, számomra az álom,
ha köpjük egymásra az átkot is,
mert ki más? csak te vagy igaz barátom.
Te vagy, szerelmem, számomra a minden,
ha sírsz, ha örülsz, az igaz, nem hamis,
s együtt halunk majd e nagy szerelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése