Szelíd szavad suttogása csábít,
S én halkan osonok feléd.
Mezítláb szedem a lábam
A hideg kövön. Kapkodom,
Sietek, oda kell érnem eléd.
Halvány pizsamámon átlebben
A hideg, de agyamban minden
Ideg érted kiált. Lilán fázó
Ajkaimon mosolyogva remeg
A szerelem, és suhanva repít
Legyőzve időt és teret.
Halkan, finoman sóhajtva
Rezdülök melléd, hogy vacogó
Testemben új életre keljen a
Melegség, az álmot hozó.
Álomnak tűnnék, vagy
Sóhajtásnak? Lebbenő tündérnek?
Tiltott óhajtásnak? Legyek
Neked álom, táncoló tündér,
Vagy sóvárgó vágy. Vigyázom
Álmod az ágyadban hát,
Mely az enyém is már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése