Néha…
Ki kellene bírni még jobban a napokat
mikor semmi hír felőled és csak tapogat
valami napsugár… és játszik a hajammal
de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal
a fény mikor a te-hiány topog idebent
a szívemben… még zörög mit néz egy idegen
szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való
hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló
neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok
kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog:
én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám
mert a városodban is összebújnak a fák
mint itt ezen az utcán melyen botladozom
sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon
ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat
tanulom kibírni még jobban a napokat
Néha…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése