Kun Magdolna - Érzés

Vágyálmot bont az éjt vadászó nap.
Színarany reményeket színtelenné tesz.
Csak a hold suttogja elsuhanó lépteivel,
holnap majd újra- újra enyém lesz.

Fazekas Gábor - Mi magam vagyok

Dallam vagyok semmi más,
nincs testem, csak lelkem
és hangulat,
és érzés, és érintés
vagyok csupán...
Nézek és látok,
és szeretem ezt a vad, kegyetlen
világot,
hisz bánat és bú, és öröm,
és könny,
és szerelem, és halál, mind egy,
mindegy, ha jön...

Éles Attila - Nélküled

Élek a szemhéjam mögött,
ahol szürkén szitál a köd,
nem nyílnak színes virágok,
a szemhéjam mögött.

A cementszín falak között,
az ég dörögve szétszakad,
szürke napvirágok hullnak,
a szemhéjam mögött.

Itt tócsákba gyűlik a könny,
sárrá olvasztja a földet,
most el kell búcsúznom tőled,
a szemhéjam mögött.

Hiszem, odakint nincs élet,
de itt bent egyedül félek,
fény öli a gondolatot,
a szemhéjam mögött.

Sárban a sárga virágok,
találtam ezt a világot,
egy sötét szobában fekszem,
a szemhéjam mögött

Válóczy Szilvia - Mint szerelemben

Mosolyban örvend a bársonyos éjszaka,
Gyengéd szívednek sok, áldott csillaga,
Apró lángokként úgy őrzik életed,
Lágy fényük átjárja nyugodt lényedet,
Mint szerelemben szerelmed...

Némán ülsz, kezedre kezed vetül,
A gondolat, s a béke magánnyá hevül,
Ahogyan kihunyni látszó lélekben a hit,
Reménnyé formált idejében féktelen sodrást szít,
Mint szerelemben szerelmed...

S mikor dunnádra hajtod fáradt tested,
Én álmosan ott lélegzem melletted,
Veled álmodom a meghitt éj álmait,
S Veled áhítom a csend legszebb vágyait...
Mint szerelemben szerelmed...

Garai Gábor - Töredékek a szerelemről

Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

Grigo Zoltán - Még kapaszkodom

Kapaszkodj belém, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
ahol a szív, mint a csont, reped,
és hullanak szép ezüst fejek,
ahogy véres csatákban, sorban,
hevernek a földön a porban,
mert beteg időt élünk ahol,
csalogány helyett varjú dalol,
itt az élet is másként válogat,
magának szüli a királyokat,
én az idő ráncos homlokán,
csak szállok apáim nyomdokán,
a fejemre már nem kell babér,
csendesen kering bennem a vér.
Egyszer tudom, a virág lehull,
szirmaival a szél messze fut,
de amíg terítőd hófehér,
nekem elég egy szelet kenyér,
ha szíved tiszta hegyi patak,
megbújok benne mint a halak.
Még kapaszkodom, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
mielőtt magához húz az álom,
átgázolok veled én a halálon.

Garai Gábor - Mint kisgyerek

   
Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet,
Úgy iszom tápláló szerelmedet,
És szétterjedsz bennem, te hófehér:
Te leszel már ereimben a vér,
S te az eszmélet, te a kábulat,
Te a világot rendező tudat,
Míg lassan végleg átalakulok
És élni már csak általad tudok:
Járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
Szólni, ha te szólítasz nevemen,
Látni, ha két szemed el nem bocsát,
S kibírni ezt az örvénylő csodát
Csak úgy, ha sodrását te csitítod,
Te bizonyos cél, te tömény titok.

Kántor B. Péter: Tárd ki szíved!

    A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
    Titkos ösvényekre térni.
    Bátornak lenni, kicsit félni,
    Mosolyogni, néha sírni.
    Menni az úton, mit adott a Sors,
    Mely néha gyönyörű, néha torz.
    Élményözön, emlékek,
    Vágyak, tűnő remények,
    Tiszta szívek barátsága,
    Percnyi évek boldogsága.
    Szerelem és harc,
    Száz és ezer arc.
    Elhagyott az út, amin jársz,
    De menned kell,
    Mert így lehetsz csak
    EMBER!
    Menj csak tovább,
    Valahol rád várnak,
    Tárd ki hát szíved
    A végtelen határnak!

Baranyi Ferenc - Staccato

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el

Mándy Gábor - Szerelmes párbeszéd

A férfi:

Szerelem altat, szerelem ébreszt,
Azt kéri: fogadd el, azt kéri: élvezd.
Cirógat a kezem, és el nem fárad,
hadd legyek otthonod és erős várad!

A nő:

Múlik az idő, pereg a rokka,
de mi ketten nem halunk meg soha.
Olvadj belém, mikor minden fal ledől.
Bennem elbújhatsz a halál elől.

Ady Endre - A másik kettő

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángolt szíveinkben,
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,
Nappalba sír be minden csókos estünk,
Hiába minden, csók ha csókra hull,
Hideg a testünk.

S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
Közeleg egy leány és egy ifjú ember
S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
Nagy szerelemmel.

Válóczy Szilvia - Szeress engem

Ülj most mellém…
Halld meg szívem halk szavát.
Érezd, ami kattog bennem,
S ébren táncol odaát.

Tekints reám…
Lásd meg lelkem legmélyét,
Ahogy szemem szemedben vonz
Álmot, s testek kedélyét.

Érintsd bőröm…
Vágyaink közt lépkedem.
Elsodor a legszebb érzés,
Szárnyal már a képzetem.

Két kezem fogd…
El ne ereszd soha már.
Szoríts engem akkor is, ha
Erős kételyed bezár.

Maradj velem…
Menekülni nem tudok.
Angyalok közt szárnycsapással
Messzire már nem jutok.

Szeress engem…
Szívem lángja féktelen.
Téged ölel szerelemben
Örök marad, s végtelen.

Szabó Magda: Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sósszagú, zúgó felszínen
lebegve – néha – a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Válóczy Szilvia - Mikor átöleltél…

Mikor átöleltél,
S én átöleltelek...
Saját világunk terében,
Az idő megállt szegletében
A meghittség
Testünk köré ívelte
Az örök perceket,
És szemünkben
Életnyi boldogság született,
A magánytól
Kezed kezembe vezetett,
S halkan suttogta a szív,
Mit akkor megengedett:
A remény mögött nyíló
Lángoló szerelmeket.

Balázs-Danó Tímea - Ki nem mondott szavak

A szerelem
napláva kitörés
holtbolygó tündöklés
sötétkék tejút-éj
mélybarna szenvedély
érintésben üzent vallomás
villámló, halk látomás
az úton kristályharmat
jégeső a tűzpataknak
gyötrelem-kötelék
vörös szappanbuborék
pezsgőfüst, bíborfény
dalba zárt titkos kéj
illatszél tavasszal
egy tekintet - szavakkal

A szerelem
a Te "igen"-ed, a Te "nem"-ed
a Te illatod, a Te kezed
a Te bőröd, a Te hajad
a Te hangod, a Te szavad
a Te arcod, a Te szemed
a Te csókod, a Te szíved

A szerelem az, ami bennem vagy.
Szerelem egy van csak. Egy.
De az mind... Te vagy!

Kovács Daniela - Áldom a sorsot

Köszönöm te Édes, Büszke, Drága,
hogy emlékeinket nem tiportad szét,
hanem mint magvat a barnuló barázda
óvod múltunk minden becses percét.

Köszönöm, hogy legigazabb voltam,
és legszentebb asszonyaid között,
s hogy magam ácsolta gyalázatomban
lehettem kevés, ám tiszta örömöd.

Köszönöm, hogy nem büntetsz utálva,
mert szépbe szőtt hited derékba törött.
Ha ringattalak álom-babonákba,
magam is hittem, a boldogság örök.

S végül áldom a sorsot, mert kegyes,
hisz ragyoghattam lét-eged felett,
s bár sokan mondták, hogy nem érdemes,
csökönyös önkénnyel szerethettelek.

Harcos Katalin - Úgy szeress...

Nézz rám, Kedves! Szemed csak rám nevessen!
Úgy nevess, hogy bánat-köntösöm levessem!
Úgy, mintha búmat örökre elvehetnéd...

Add a szád, kérlek! A csókjaidra vágyom.
Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd...

Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!
Úgy ölelj, hogy felrepíts a csillagokhoz!
Úgy, mintha többé karodba nem vehetnél...

Érints meg! Perzselje bőrömet a kezed!
Úgy szeress most, ahogy szeretni csak lehet!
Úgy, mintha senki mást soha nem szeretnél...

Beke Sándor - Vallomás…

Vannak dolgok,
amiket nem mondhatok el.
Vannak dolgok,
amiket csak érzek.
Vannak dolgok,
amik szívembe szorultak,
mert félek
kimondani őket.
Mégis
erőt veszek magamon
és elmondom neked:
Te jelented számomra
a mindenséget.

Nagy Ilona - Elengedtelek

Elengedtelek...
mint fényt a csillagok,
s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csend a sóhajom,
könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon.
Elengedtelek...
mint ma a tegnapot,
tulipán a szirmát, mit porba hullatott.
Úgy engedetelek el...
mint levele a fát,
alája terítve szeretet paplanát.
Elengedtelek...
mint árnyék a Napot,
nehogy eltakarja, inkább utat hagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csodás pillanat,
magamba zárva, mint ládikát a lakat.
Elengedtelek...
mint éjszakát a csend,
hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.
Kérlek hát ne félj...!
van még ki Rád vigyáz,
hiszen csak én engedtelek el... senki más.

Ady Endre - Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.