Vékony Andor - Vágy

  
Ősi vágyakkal
Lépek eléd. Csak Tiéd
Az érintésem.

 

Vékony Andor - Felismerés

   

Szeretlek téged
Egy párhuzamos térben
Álmodom s élek
Vágyálmok birodalmán
Keresztül sodor lényed

Anna Ahmatova - A szerelem

Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először látott mosolyban.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Fésüs Éva - Emlék

Én emlékszem a napra,
a drága pillanatra,
az elfogódottságra,
az alig hitt csodára,
szemedre, - mert lehunytad,
szívedre, - mert eldugtad,
ajkadra, amely nem szólt,
s az égre, mert közel volt.

Boda Magdolna - Midig elkerüljük egymást

Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.

Vékony Andor - Egymás szemében fonva

   


Jó, hogy vagy nekem:
a csend, a zene, lelkem
őrizte mese,
pusztán vágtató ménes
szédítő szabadsága.

Jó, hogy vagy nekem:
a reggelek mosolya -
dér lepte tájon,
köd burkolta hegyekben
kanyargó erdei út.

Jó, hogy vagy nekem:
múló napjaink sodra,
dal a holnapról,
egymás szemébe fonva
emlék és bölcs jóslatok.

Vékony Andor - Este

  

Fénytelen éjjel
Lelkem versekben ég el.
Csak egy gyertyaláng.

(Ha lelkedig érne
Fáklyaként égne.)

Harcos Katalin - Álmodom

Ezüst holdfényben,
ha kék árnyak ölelnek
rólad álmodom.

Ecsedi Éva - Szerelem

Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

Beri Róbert - Sírig tartó szerelem

Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.

Őri István - Reggeli ajándék

Még most is látom arcod nyomát:
kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,
s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,
mit az álom nekem ott hagyott.

Fecske Csaba - Félálom

Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.

Jószay Magdolna - Rád gondolok

Egyszerű asztalterítőmet
csipkés-hímzetté varázsolja
a gondolat,
ha este fáradtan magam elé nézek,
csendben üldögélek,
és rád gondolok, kedves.

Emberi jóságod fénye
a közönyt eltörli, belesöpri
a régmúltba,
ha idevarázsolom gyöngéd-mókás hangod,
érző, szelíd lényed,
hisz rád gondolok, kedves.

Mélybársony szemeid lángja
érzés-sugaraid felém ontja,
és érezlek,
már nem vagyok egyedül és összeköt minket
közös hullámhosszunk,
mert rád gondolok, kedves.

Hepp Béla - Kezdettől fogva tudtam

Kezdettől fogva tudtam, eljössz értem.
Terád várt bennem minden pillanat,
s míg ablakomból a szürke utat néztem,
fölöttem pár száz év elszaladt.

Álmaimban az évezredes távol,
tér, idő gyötört meg minden éjjelen.
Oly szívesen lettem volna bárhol,
csak ne itt, és TE legyél énvelem.

Hosszú évekig minden vágyképemben
elillant előlem kívánt alakod,
és bár belsőm tudta, mindig itt élsz bennem,
agyam, szívem minden zugát te lakod,

mégsem láthattam áhított arcodat,
nappalaimban a vágyott éji percek
viselték minden életharcomat,
és Neked nem volt fényben eljönni merszed.

Most sem vagy itt, hiányod fájón érzem,
mellemet feszítik vágyak, tegnapok,
lebegve egyedül, csendtől üres éjben
nélküled oly kevés, semmi sem vagyok.

Kántor B. Péter - Tárd ki szíved!

Tárd ki szíved!


A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!

Juhász Gyula - Szerelem?

 

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Árvai Emil - Kérdések kérdése

Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!

Tandari Éva - Várlak

Fénysugár a két kezedben....
- Kereslek a Végtelenben!
Lágyan szól egy bús gitár;
Egyre várom: Jössz- e már?

Hallom a csöndben léptedet...
- Játékot űz a Képzelet...
Szívem epedve arra vár:
Jössz-e már? Mondd, jössz-e már?!

Dalol egy csókos kismadár...
- Szívem a szívedre hol talál?
Szerelem szívünkben hol terem?
Ó, jössz-e már, én kedvesem....?

Beney Zsuzsa - Hogyan vártalak?

Azt kérdezted tőlem,
nagyon vártalak? -
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelző
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint a patak medrét,
madarat az ég,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Szabó Lőrinc - Csak az öledben

     
és a két karom könyörögve
nyúlt le két válladig
és széttárt térdeim között
reszkettek csukott combjaid.

És akkor a karod megindult
felém és rémült bíborait
nyitotta tágra, óriásra
két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt
s haldokló pillanat:
szívem megdobbant: most adod, most,
most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,
jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!
s nem akartad s magadra húztál
s két combod megnyílt csendesen.

Két combod megnyílt, vágyakozva
nyílt elém remegő öled.
És befogadta, behatoltam
a sötét, puha és meleg
húsba, az eleven gyönyörbe
mely körül fogott édesen
és egymásra talált az ajkunk
és ringatott a szerelem..