Bagi László: Életre hívnak (Te vagy)

 

A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza!
Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tűzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a végnélkülikezdet.

Kormányos Sándor - Vártalak

Tekintetekbe szőtt varázs,
csodás,igéző pillanat,
nézni egymást,hosszan tűnődve:
eddig miért nem láttalak?

Dobbanó szívek ritmusán
reszkető vágy,ha átszalad,
rájönni édes kábulatban:
Én mindig téged vártalak!

Ötvös Judit - Én és Te

Gondolatban együtt vagyunk én és te.
Mikor nem vagy velem,
gondolatban minden percem veled töltöm el!
Éjjel veled fekszem és reggel veled kelek!
A pillanatok olyan nehezek,
mert Nélküled múlnak el!

Minden percem sajnálom, mert nem veled tölthetem.
Mienk a nap, a tenger, az ég és a föld!
Megszülettünk, s majd talán együtt
élünk és remélünk!!

Alekszandr Szergejevics Puskin - Éjjel

Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyetyaszál
és zengő verseim- hömpölygő tarka ár,
a vágy patakjai- csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem. . . tied vagyok. . . tied. . . szerelmes

Banga Adrienn - Ma este...

Ma este várlak téged mindenemmel,
Bűnös vággyal, hamis reménnyel,
Remegő testemmel, s a lelkemmel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Ma este álmodom, mintha itt lennél,
Lehunyom a szemem, mintha érintenél.
Messze vagy, másé vagy, nem érdekel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Csend van, sötét van, - izzik minden.
Nem jössz, nem jöhetsz, - itt vagy bennem.
Máshol vagy, mással vagy, - ölelsz szenvedéllyel...
Ma este várlak téged mindenemmel.

Ligeti Éva - Holdvilágos éjszakán

Május éjszakáján
A Hold, fénylőn ragyog
Szerelmes szavakra
Ajkam torzan dadog
Csillogó csillagok
Amerre csak nézek
Megremeg a lelkem
Mikor hozzád érek
Fű között, halomban
Tücskök ciripelnek
Ölelő karodban
Ők is irigyelnek
Csókjaid az éjben
Feleletet adnak
Csillagok az égen
Egyre csak haladnak

Káli László - Csak jól akarlak szeretni...

Akarlak. Nem, mint játékot akar a gyermek, vagy éppen
élet a napfényt, mint vándor a messzeséget, vagy miként
űzött vad a menedéket, ahogyan lélek mindent, mi szép!
Én csak befogadni, és csak jól akarlak szeretni! Szépen!

Csak nyugalmad szeretnék lenni az őrült világ állandó
vad forgatagában! Csak az a hely, hol Lelked megpihen.
A pillanat, amikor álomba szenderülsz, és már nincs sem
való, sem álom még, csak a csend dalol Benned altatót.

Könnyű érintés, vagy mint lepkeszárny kavarta örvény!
Ennyi szeretnék lenni! Hogy ne nyomja lelkem súlya
sem a vállad. Hogy múltad keserű íze, szívednek búja,
bánata múljon el. A hangod ne váljon Benned csönddé.

Mert a hangodon dalolnak tavasszal a szerelmes madarak,
a hangod simogat minden égető nyárban, mint hűs szellő,
A hangodat susogja suttogva a Világon minden fa, és erdő.
A hangod öleli álmom, miként Te ölelsz engem hangtalan.

Már annyi mindent elrontottam az Életemben. Legalább
most az egyszer szeretnék – Veled -, mindent jól tenni!
És szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek jól szeretni.
Ugye érzed Kedves? Mint ahogyan szívem dobbanását.

Harcos Katalin - Mi volna nélküled?

Mi volna hangod nélkül ez a csend?
Csak némaság, és üresség hona…
de így, hogy szavad még fülemben cseng,
a csendnek is van titkos dallama.

Mi lenne nélküled magányos álmom?
Csak rezzenetlen néma holdsugár…
de így, hogy itt vagy nekem a világon,
álmom szenvedélyes, ajkam csókra vár.

Milyen lehetne akkor a jelen,
ha vágyat nem oltottál volna belém?
Nem lenne remény, sem  szerelem…
s nem lopnék kalandot életedbe én.

Játsszunk hát kedved szerint, ÉLETET!
Vígat, és kacagástól hangosat!
Játsszunk vágyat és titkos szerelmet…
mindennél szebbet, mindig boldogat!

Komáromi János - Szerelemajándék

a szerelem játék
a boldogság ajándék
tudom

a reményem, az álmom
akarom, megtalálom
várom
nagyon

a vágy űz és hajszol
a testben kéj barangol
érzem
ha nézem
a szemed

a szerelem nem játék
a boldogság ajándék
tudom

érintésed éget
felidézlek téged
látlak
kérlek

pár pillanat öröm
érezlek bőrömön
csókod
mohón
lopom

a szerelem több mint játék
a boldogság ajándék
tudom

hajam hajadhoz
szád a számhoz
a vágy
újra
elhoz

fej hajlik a vállra
nyugalomra vágyva
szívem
csendben
dobog

Zágorec-Csuka Judit - Azt akarom

Azt akarom, hogy úgy szeress,
ahogy a költő szereti önnön
szomorú gondolatait.

Azt akarom, hogy társam légy,
mint a csillagok a holdnak.

Azt akarom, hogy úgy szeress,
mint nap melegét a virágok.

Azt akarom, hogy úgy emlékezzél,
mint pásztor emlékezik a zöld
rétre és az édesvízű csermelyekre.

Azt akarom, hogy legyen egy
utad hozzám, s ne verj engem
végtelen fájdalommal.

Azt akarom, hogy igazi fény legyél,
hatalmas szívemet perzselő láng,
örök zene.

Uram, te nyitottad szerelemre
szemem, s ne tegyél rögtön
vakká, de legyen ez a szerelem
mégis akaratod szerint.

Alekszandr Szergejevics Puskin - Éjjel

Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyetyaszál
és zengő verseim- hömpölygő tarka ár,
a vágy patakjai- csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem. . . tied vagyok. . . tied. . . szerelmes

Kormányos Sándor - Hiány

Az érzésre feszült gondolatok
most pattanó húrrá pengenek
s egy szívdobbanásra ráölelve
mint vágy-verte dallam, zengenek.

Majd hosszú sóhajra hangolódva
elszállnak utánad messzire.
Én mindig tudtam: Hiányzol majd,
de sosem hittem, hogy ennyire...

~ * ~
Ezt a díjat Földytől kaptam. Nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondolt!

http://turmixezaz.blogspot.hu/

Kormányos Sándor - Őrizlek még...

 

Őrizlek még
mint őszi fák
őrzik levelük
sóhaját
úgy mint a csend
a némaság
őrzi vágya

Zágorec-Csuka Judit - Szerelmes vers

Egyszer eljön a te pillanatod is,
mosoly lesz arcodon, mosoly lesz
arcomon, simogatom kezed, simogatod
kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad.

Egyszer eljön az én pillanatom is,
a beteljesülés pillanata, angyal
leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal,
lebegek, hogy te is lebegjél a Naphoz.

Egyszer eljön a mi pillanatunk is,
esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk,
ölelésünktől emelkednek hegyek, háborognak
tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd egymásé leszünk,
ha az árnyak elégnek, meztelen lesz
a tenger, a mi tengerünk, hogy aranyban
ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára.

Erdős Olga - Most kellene

 

Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.
De lázadok, direkt dacolok (veled),
feszítem a húrt, tesztelem határaid,
hogy vajon meddig terjed a türelem,
s – mert még nem tudom a titkot –
azt is, hogy hol kezdődik
vagy hol ér véget a szerelem.

Hervay Gizella - Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatag

Szabó Ila - Talán

 

talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám

Devecseri Gábor - Szerelem

Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem
volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel,
ámulva kérded: mi volt ez?

Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte
nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan
leapadt.

Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse
zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak
csapkodta szárnyát,

míg végre elrepült, madár volt, lásd,
valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem
csalódtam.

Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem
keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten.
Félek,

még visszahívnád, teljesen szabad még nem
vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van
belőle.

P. Pálffy Julianna - Amikor hiányzol....

 

Amikor hiányzol, én egy
sétáról álmodozom.

Kockaköveken lépkedek,
a hídon, aranyszobrok közt
átölelsz, s a szemedbe nézhetek.
Lágy szellő, selymes érintés,
finoman fogod a kezem,
csilingel bennem a város hangja,
eláraszt, elsodor a szerelem.

Csak álom ez, én itthon várok,
a Te lépteid koptatják a köveket,
egy édes szó a telefonban,
- Hiányzol - így szólt az üzenet.
Képzeletben, Veled járom én is
az utcákat, a tereket, a hídon
állva, én is látom, a boldog
mosollyal integető embereket.
Olyan szép ez a város, a Te
szemeddel nézem és látom,
egyszer azt mondtad: láthatjuk
talán együtt, vannak még
csodák ezen a világon.

Néha, mikor erre gondolok,
hallom a zenét is, a Moldva
dallama száll, ölel át gyengéden,
mit nem élhetek át igazán,
megálmodom versben és megélem
- Veled hallgatva – zenében.

SchefferJános - Ébredés

A szerelem hajnala olyan mint a most nyíló rózsa,
Könnycsepek gurulnak szirmain egymásba fogódzkodva,

Csillognak, mint szép szerelmes szavak a reggeli fényben,
Hajad fényét látom megcsillanni derengő napsütésben.

Nézem arcod szép mosolyát, mi álmodban is nevet,
Miközben magával ragad a szerelmes képzelet,

Hallom szívverésed, látom az orrod leheletét,
Ahogy arcod előtt hajtincseiddel játszik a szél.

Mielőtt kinyitod a szemed, ölelésem érzed,
Összefonódott testünkbe visszatér az élet,

Elsőnek meglátod szemem, ahogy megnyílik szemed,
Szerelmes pillantásunk új szövetséget köt Veled.

Egymásra mosolygunk, miközben homlokunk összeér,
Barna szemeid fényén át forró szerelem lángja ég,

Ahogy törékeny kezeiddel kezeimet szorítod,
Ahogy forró szerelemünkhöz mindörökre ragaszkodsz.

Reggel van. Már hozza a szél az édes ébredés szavát,
Szerelmedet érzem ma is, mint nyíló rózsa illatát.