Szerelmes versek, és verssorok

    Jó, hogy vagy nekem: a csend, a zene, lelkem őrizte mese, pusztán vágtató ménes szédítő szabadsága. Jó, hogy vagy nekem: a...

   Fénytelen éjjel Lelkem versekben ég el. Csak egy gyertyaláng. (Ha lelkedig érne Fáklyaként égne.)

Ezüst holdfényben, ha kék árnyak ölelnek rólad álmodom.

Védtelenek most az álmok Körbefonlak hozzád bújok Ölelj úgy hogy el ne vesszek Ha elvesznék hát keress meg Akarom hogy mindig itt légy Vi...

Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy. Elment, s elengedték, bármennyire is fájt. Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet. N...

Még most is látom arcod nyomát: kedves kis gödör, puha, meleg, illatos, s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból, mit az álom nekem ott ...

Az éjszakai hangok zátonyát a csönd szelíden körbefolyja, az álom gázlóin most lábol át, ki minden fényedet kioltja, akit vendégül lát az...

Egyszerű asztalterítőmet csipkés-hímzetté varázsolja a gondolat, ha este fáradtan magam elé nézek, csendben üldögélek, és rád gondolok, k...

Kezdettől fogva tudtam, eljössz értem. Terád várt bennem minden pillanat, s míg ablakomból a szürke utat néztem, fölöttem pár száz év els...

Tárd ki szíved! A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni! Titkos ösvényekre térni. Bátornak lenni, kicsit félni, Mosolyogni, néha...

  Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. É...

Van egy nagy kérdés mindnyájunk szívében... Tán nem is kérdés, inkább kiáltás... Válaszra várva visszhangzik bennem: ki szeret engem?! ...

Fénysugár a két kezedben.... - Kereslek a Végtelenben! Lágyan szól egy bús gitár; Egyre várom: Jössz- e már? Hallom a csöndben léptedet.....

Azt kérdezted tőlem, nagyon vártalak? - Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelző a förg...

      és a két karom könyörögve nyúlt le két válladig és széttárt térdeim között reszkettek csukott combjaid. És akkor a karod megindult ...

Lágyan, puhán, ahogyan száll a harangvirág csilingelő hangja, öleléseimben harmatcseppként érinthettelek ma. De lejegyeztem a szót, a m...

Vén térdére borul a szomorú est fáradt pilláimon hullik szálakra a tovatűnő percek a csönddel beszélnek, majd lepihennek együtt a nyirkos...

Mondják, sebek fennen sírnak: Ám mi ketten Réges-régen Szembe nézünk Egymást látjuk. Mondják, utcák ágaskodnak: Egymást látjuk Szűz sötét...

A Pá folyónak habja oly sebes, hogy mint a nyíl száguld vizén a csónak, ezer mérföldet tesz egy nap alatt, és láthatatlan tengerekbe vész...

Új napra vált az éjszaka, pihenni kér fáradt szemem, Becsukom a könyvet, vissza- Térek rám kimért létembe. Rád bízom, vezesd álmomat, Ott...