Szerelmes versek, és verssorok

Neked nem írok álmatlan éjet hátnak feszülő keresztet neked nem írok semmi szépet csak tudd, mennyire szeretlek

Holdfény volt, mint giccses éjszakákon és azt üzented, hiányzom neked. Elmúlik ez majd nálad, gondoltam, nem erről írnak szép szonetteket...

    Hangod hangom felé, hangom hangod felé... kapaszkodunk szavakba, reményekbe, hitekbe; lángod parazsam felé, szikrám lángod felé... ...

Adj oda bármit, égesd el magad, mutasd meg minden kagylóba zárt titkodat. Kitárt karjaid közzé feszítsd az éji eget, keress közös csillag...

Bocsásd meg nekem, Kedves, Hogy éltem. Álmaimhoz csöndben visszatérek. Elrejtelek magamban, Te csak szállj, repülj, Találd meg halh...

Ha fakó erkélyek fényfüggönybe bújnak, vakítóra törölt ablakszárnyak mögött gyertyalángok gyúlnak, akkor tudom, karácsony közeleg. Karács...

  MINDEN IDELÁTOGATÓNAK!

Csillagot láttam a szemedben- egy könnycsepp volt kibuggyanóban, még rá is csodálkoztam hosszan, és fájdalmasan megszerettem, mert én oko...

Kevés, kevés, mindez kevés, várlak, szeretlek! Szeretnélek át- és átjárni, mint a véred, mint a levegő, mit beszísz. A szerelem i...

Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám! Fürödni akarok szép szemeidben. Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám, szememből olv...

... mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, ös...

       Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az...

Egy szerelmes éjszaka után Ólomsúlyú pillákkal ébredsz Elmúlt a kéj, elmúlt a gyönyör Fáradt vagy, s ez (most) nagyon gyötör. Megérte-e, ...

Hátam mögött - szívem is hallja törik az őszi fű Te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz már csa...

Néha álmokkal ébredek: holdas távolokat képzelek kinyújtott kezem közelébe, játszom felhőtlen eget, sűrű napsütésben ragyogó mosolyt. Ját...

Kiszolgáltatsz a boldogságnak s már nem is tiltakozhatok. Elmentél s nyomban esni kezdett a hó, hogy itt maradjon belőled valami. És fújn...

   Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlék...

A kacajod oly könnyedén, oly légi-fényesen repes az árnyban, ahol élek én. Nagyon erős. Tökéletes. Ezt nem szeretem, ne nevess. A ház...

Az vagy nekem, mint folyónak a tenger, Mint diófa levélnek a mosolygós szeptember, Mint lázas gyermeknek az anyai kéz, Mint hideg föl...

Alkonyodik, füst és őszirózsa-illat kering a kertben, az utcán szédülnek a lombkoronák - két szememben orkán süvít végig, csók-förge...