2015. december 23., szerda

Victor Hugo - Olyan a szerelem


Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

2015. december 22., kedd

Bodó Csiba Gizella - Hajnali elmélkedés


Nyitott kapu vagyok-e én, vagy
huzatos ház, melyen átjár a szél?
Képes vagyok-e nyitni másokat,
vagy szívem rozsdás, kulcs nélküli lakat?

Tudok-e menni, ha menni kell,
marasztalok-e, aggódva valakiért?
Vagy csak húzom a falakat, másnap lerombolom,
s síráonkozom a romok tetején?

Csak úgy csapódom, mint gazdátlan kutya
ki rúgástól, simogatástól egyformán fél?
Szabadság, vagy szerelem, nem kell választanom,
mi köt, mi old, mi mennyit ér?

Szabadságom már mindenki visszaadta,
szerelem hűséggel nem engem kísér,
csak elmélkedem kicsit még magamról
hogy épp most? - meg hogy mi végre?

kint vijjogva fütyül a szél!

2015. december 20., vasárnap

Kovács Daniela - Ha közelemben tudlak...


A szívemben búvó jégkristály százai
Elolvadni látszanak, felmelegszem
Amikor hozzám érkeznek gyönyörű szavaid
Ízét érezteti velem, a csodás szerelem.

Nincs bűnöm egy sem, csak vágylak
Vágyom egyetlen finom érintésed
A szavad, a felém közeledő lépted
Hogy megpihentesd rajtam gyönyörű tekinteted.

Simulj oldalamhoz, derekam ölelve
Hadd érezzem értem lüktető véred
Ha közelemben tudlak, nem zaklat félelem
Nem kínoz a tudat, hogy elveszíthetlek.

2015. december 19., szombat

Ágai Ágnes - A szerelemről


Nem gerjesztett vágyak, csiholt tüzek,
suta ügyeskedések, mímelt hevülés,
nem kamasz-bizsergés, nem erotechnika,
teljesítmény kényszer, önvizsgáztatás,
nem kései mentsvár, nem elsősegély.
A szerelem más. Sors. Vállalás.
Kitárulkozó végnélküliség,
fejezetekre bontott történés regény.
Spirituális testiség,
hús-vér köznapiságába rejtett
szentélytisztaság.
Egymáshoz sodort bárka ringás
a felcsapódó hullámok között.
A megízlelt másik, aki én vagyok,
ő, aki bennem tükröződik,
kettőzött énem, hiányzó felem,
többletével pótol,
egésszé kerekít.
Tartozékom, felettesem, tulajdonom.
Narcisztikus gyönyörűségem
tavi rezgése, fény- és árnyjátéka,
gyarlóságom felmagasztalója,
tartóoszlopom.
Testem és lelkem tudója, ismerője,
bűneim bírája, védője, cinkosom,
dölyföm és alázatom szenvedélyes,
kínzó, szép együtthatója,
életemen végighúzódó
titkolt és vallott: szerelem.

2015. december 18., péntek

Válóczy Szilvia - A szerelmes könnyei


Éj leplébe burkolt a szerelem,
Simogató, selymes érintése
Vágyaimban ébredez.
Künn az utcalámpa
Sápadt sárga lángja ég,
S a rideg fák ágai között,
A gyönyör cseppjei nyílnak.
Milliónyi csillogó kristálynyaláb,
Mint a szerelmes könnyei.

2015. december 17., csütörtök

Seres Hajnalka - Csukd le szemed


Csukd le szemed, hallgasd, mit a szíved súg.
Felejts el mindent, csak figyeld és tudd,
A dallam, mit hallasz, a boldogságba vezet,
Kövesd és hidd el, van ki nagyon szeret...

Hallod a zenét, érzed a ritmusát,
Megannyi kis hangjegy lengi be a szobát.
Mind egy irányba, feléd mutat utat,
Ne nyiss ablakot mert elviszi a huzat...

Zárd inkább el mélyre és tartsd ott örökké,
Hamis hangok ne zavarhassak többé.
Boldogság, szerelem miénk lesz, s tudom,
A kis dallam szállni fog, s együtt messze repít minket...

2015. december 16., szerda

Ady Endre - Ha szeretlek


 Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!...
        

2015. december 15., kedd

Sárhelyi Erika - Hiába fáj


Lám, megsirat minket az ég is.
Haragod-haragom, s dacom,
hogy írok csakazértis. Mert elvehetsz
mindent: kedvem s holnapom.
De nem, szavaim senkinek
nem adom. Ők nekem a vigasz, ha
szívemre lép a május, ha a remény
csak egy kántáló zsibárus, ha
előttem hegyeket növeszt
a seregnyi gond, ha nem vagyok
más, csak egy egyszerű bolond,
kinek sipkáján csengő helyett
néhány rím csörög, s várják már
odalent a huncut ördögök…
Szavaim úgyis angyalok küldték,
ki mástól lehetne ilyen ajándék...
Hogy adnám hát Neked vagy
bárki másnak? Nem veheti el
sem harag, sem a rossz arcú bánat,
sem egy jól indult, elrontott,
csütörtök, sem a túl-igaz,
elátkozott tükrök, de még a Nap
sem, mi ma is fittyet hány a
nyárra, mely csak toporog némán
a kertajtóban állva – a verset
ők sem vehetik tőlem. Ahogy neked is
hiába fáj e háromszögű szerelem.

2015. december 14., hétfő

Standovár Ágota - A szerelem


a szerelem halk szavú költő
a szerelem fülembe üvöltő
a szerelem sóhaja kéjes
a szerelem tenyere kérges

a szerelem kapaszkodó a bajban
a szerelem nyűg nyakamon ne halljam
a szerelem ringat karjában lágyan
a szerelem rám tipor lenn a sárban

2015. december 13., vasárnap

Lope de Vega - A szerelem különféle hatásai


Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

2015. december 12., szombat

Soós Gábor - A szemed


Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

*
És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre... Végre.

2015. december 11., péntek

Benyó Judit - Üdvözlégy, Élet


    Üdvözlégy, Élet!
    Te naptól fényes!
    Tudom, hogy játszol
    velünk,
    huncutságod ismerem.
    Tedd ölembe fejed,
    kedvesem!
    Repüld be kicsiny,
    keserves életemet,
    mint mező fölött
    a leggyorsabb pödrésű
    kismadár!

2015. december 10., csütörtök

B. Huszta Irén - Fény-árny játék


nézz az égre kedves
vagy nézz most szívedbe inkább
te imádkoztad rám
s magadra Ámor összes nyilát
hogy a szerelem
a tűz ezerszínű lángjába öltöztessen
kékesfehérben izzótól vérvörösen lobogóig
távoli ködös-rózsaszíntől
a halovány sárgán kihunyóig

minden hajnal aranyfényt von körém
s minden alkony bíbort
de ne hidd azt el
mit az ábránd hazudik
hogy árnyéka nincsen
narancs-vörösben játszó
arany és bíbor fényemnek

s az árnyak mindig színtelen-sötétek
de mellettük-tőlük
oly színesek a lobogó fények

2015. december 9., szerda

Simon Márton - Teendők


Búcsúzóul

Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de
mikor csináltuk voltunk utoljára boldogok,
Csak azt a huszonéves kávéfőzőt ne, bár tényleg ócska és
mostmár minden nap marad benne
– szívben szerelem – egy kevés,
Se azt az ibolya illatú szappant, a "spring" feliratost,
hiába törtem ketté,
És az ágy, ágynemű-huzatot
ne cserélj már soha, legalább
(ha semmi más) szagom megmarad utánam,
és ne hagyd a falat, az égszínkéket, se a linóleumot,
az apró mintás, semmilyen linóleumot, mennyit néztem,
minden részletéről te jutsz eszembe

Csak azt a túlmagasra tett tükröt ne dobd ki, kérlek,
Bár vakul, tied volt másfél évig, figyelt,
Tudom sosem láttál belé, túl magas, homályos,
Ne dobd ki, semmi se volt benne, jaj, soha, csak te

2015. december 8., kedd

Hajnal Anna - Pillanat


Kinek a szeme volt?
felvillant, felmerült,
álom?emlékezet?
ami így rámderült?

Édes ijedelem,
a szívem futni kész...
Drága veszedelem,
mindennel szembenézz!

Dacos vágyakozás,
mégis, mégis maradj,
tündéri szerelem,
hagyom, hogy elragadj!

Fényes aranykapum,
hallgass, sohase nyílj!
csendes, napos folyó,
őrizzed titkaim...

2015. december 7., hétfő

Leé József - Ha a szerelem


Ha a szerelem elkerül....
A szív csak szikkadt fűcsomó.
A tópart s alkony: giccs. Kacat
Monden, mi réten elterül.
Köves mederben kiszáradt patak,
Fakó felhő vagy egyedül.

Ha a szerelem visszatér....
A szív felzengő pacsirtadal.
Az ég kéklő közelség, s bármi ér,
A sebzett szárny begyógyul oly hamar.
Körül a nyár, belül a tiszta fény,
S minden nap új trillát ígér.

Ha a szerelem elkísér....
A szív az ifjúság temploma.
Oltára teremtést dícsér,
Csöndjét betölti búgó orgona.
A vágy, mint örökmécs lángja ég,
Titka titok: bor és kenyér.

Ha a szerelem elmerül....
A szív hűlt márvány-bálterem,
Lefüggönyözve, üresen.
Kristályszilánkra árnyék nehezül,
Elpattant húron megkopott vonó
Süket melódiákat hegedül.

2015. december 6., vasárnap

Szép Ernő - Elszorult szívvel


Szabad-é nekem még
Nevetni tréfálni
Levelező fák közt
Füttyszóval sétálni?

Szerelem jön szembe
Szabad észrevenni
Minden bánatomhoz
Hűtelennek lenni?

2015. december 5., szombat

B. Huszta Irén - Vigaszom


Egészen furcsa ez a szerelem...
Így még nem szeretett soha senki sem,
Pedig megértem már jó néhány tavaszt,
S teleket, amikor a szív meghasadt,

Féltem is kitárni a lelkemet...
Védelmemre hívtam minden szellemet,
Kérleltem az összes őrangyalt, nehogy
Beléd gabalyodhassak még valahogy

A szerelem-tündér csak nevetett...
Mosolyogva adta oda a szívemet
Neked, és a tiedet máris nyújtotta
Felém, de előbb lángosra gyújtotta.

Szerelemben égő szívet kaptam...
A könyörgés sem segíthetett rajtam.
Egyetlen vigaszom, hogy nagyon szeretsz,
Minden gondom elszáll, amint átölelsz.

2015. december 4., péntek

Illyés Gyula - Öt perce


Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

2015. december 3., csütörtök

Csukás István - Szomjas évszakom


Szívemig húz a szerelem,
szíved verését hallgatom.
Télből, csendből győztesen
feltámad szomjas évszakom,
fuldokló hite milljó zöld
torokkal a napfényre tört,

így nyitsz bennem, tán tudatlan,
félszeg jóságomra ablakot,
hogy ne legyek, emberi alakban,
vakon zuhanó halott,
modell a pusztuláshoz,
itt belül betervezzek állatit.

De mint nyers színek közt szemed,
acsargó vágyak közt szavad
sosemvolt egyensúlyt teremt,
veled legyek én boldogabb.
Ütőered ver: rebbenő fecske,
míg bőröd nyár-ízét keresve

2015. december 2., szerda

Kamarás Klára - Ez több


Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

2015. december 1., kedd

Gyóni Géza - Egyszerű


Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztulok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

2015. november 30., hétfő

Nagy István Attila - Hiába minden


Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?

2015. november 29., vasárnap

Demeter Mária - Szólítlak


Gyenge láncszem a szerelem,
nem tűr bántást, bitorlást,
aki neki megy ököllel,
onnan menekül örökre.

Ezért ne bántsd,
szeresd őt,
és szólítni fog,
veled lesz.

Mint híd folyó felett,
összekapcsol, s nem enged,
de tudnod kell:
szerelmed kötelez.

2015. november 28., szombat

Kassák Lajos - Szerelem és félelem


A kék a zöld a sárga
tó vizében
szemérmesen áll
mégis mezítelen.
Lehunyom a szemem
hogy ne nézzelek
becsukom a szám
hogy föl ne faljalak. Érzed-e
szép szívünket
milyen kegyetlen
láncfüzér
bilincseli össze.

2015. november 27., péntek

Kormos István - Három napja


Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hiten, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiadál:

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem,
három napja szivemen.


2015. november 26., csütörtök

Hajnal Anna - Ijesztő vad szerelem


Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most... mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.

2015. november 25., szerda

Marie Marel - A szerelem


A szerelem: az csudaszép,
csupa zene, csupa kép.

A szerelem: az csudajó,
napsütés és puha hó.

A szerelem: az csupa tűz,
lüktető vér, vágyad űz.

A szerelem: az szárnyalás,
páros röptünk, semmi más.

A szerelem: az sóhajtás,
"Nem kell többé senki más!"

2015. november 24., kedd

Helen Bereg - Érints meg


Érints meg!
Csak ujjad cirógasson pihe selymével!
Ajkam körvonalán eljátszva becézőn.

Érints meg!
Kezed simogasson hajnal érintésével!
Lassú felfedezés borzongjon bőrömön.

Érints meg!
Szemed falja testem perzselő tüzével!
Pihéken forró vágyat zengve epedőn.

Érints meg!
Csak ajkad csókolgasson tündérmesével!
Bőrömre puha felhőpaplant igézőn.

Érints meg!
Hangod öleljen át szerelem hevével!
Bódító zenéjében vágyam éledőn.

Érints meg!
Szíved óvón védjen örök szerelmével.
Szerelmes szívemben összeölelkezőn. 
 


2015. november 23., hétfő

Szabó Lőrinc - Erdei szerelem


Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.

Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.

Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)

Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek

s minden tagom külön megrészegül,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.

Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;

újból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kíváncsi rózsabimbók nyíltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
   

2015. november 22., vasárnap

Kamarás Klára - Ez több


Ez több mint szerelem:
Ez gondolat...
Hajnali séta juharfák alatt...
Galambszárny rebben
Párák... permetek...
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka... és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám... mégse... nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat...
A gondolat, mely több mint szerelem..

2015. november 21., szombat

Erdős Olga - Most kellene


Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.
De lázadok, direkt dacolok (veled),
feszítem a húrt, tesztelem határaid,
hogy vajon meddig terjed a türelem,
s – mert még nem tudom a titkot –
azt is, hogy hol kezdődik
vagy hol ér véget a szerelem.

2015. november 20., péntek

Katona Bálint - (Sosem vagy...)


Sosem vagy egyedül,
mindig akad társad,
olykor a szerelem
olykor meg a bánat,
amikor lefekszel,
mindig veled hálnak...

2015. november 19., csütörtök

Simon András - ( Nem baj,...)


Simon András - ( Nem baj,...)

Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat.

2015. november 18., szerda

Baranyi Ferenc - Gyönyörű dráma


Most melletted vagyok
Eláll a szavam,
Mintha templomban
Érezném magam.
Keresztet nem vetek
Mégis aratok,
Ezért egy kicsit
még maradok.
A konyhában
Édesen zokogva,
Halálosan
Egymásért mozogva
Kitört belőlünk
Az ősi hajlam,
Az eszünkre káros,
a testünkre balzsam
Az érzés visszatért,
Vele én is.
Máshol kéne lennem,
Itt vagyok mégis.
Iszonyú élmény,
Gyönyörű dráma,
Megfizetünk érte,
Meg van az ára.
A kimerüléstől
A kifulladásig
A látszat nem csal,
Ez nagyon is látszik.
Csak egymásért,
Bár egymással szemben,
Ha hasad a hajnal
újra kezdem.
A múltunk már a múlt,
Jelen van még a jelen,
A jövőnket olvassák,
Ha nyújtom a kezem.
De én lazán átverem
A jósokat,
Hisz tenyerembe
Magam vésem
A sorsomat...

Ölelésünkben összeér:
Talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát – mi egybetart – lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

2015. november 17., kedd

Illyés Gyula - Egymásra lelt


Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk;
több kellett válaszul.

Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!

De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív s a szív.
_______________

2015. november 15., vasárnap

Molnár Rózsa - Szerelem


... az éjszaka sötéten lopakszik.
Csendben matat a tájon...
az éberség izma rezzent pilládon,
lassan fehérülő álom-virágodból
kiröppen fekete szembogarad
és szobádban köröz újra...

Miféle erő nem hagy nyugodni?
Érezlek, pedig messze vagy...
és függőleges elválasztóvonalaim,
a falak
felé fordulva szemezgetem az éjszaka mondatait,
hogy összeállítsak egy igazán neked hangzót,
létem és léted vibrálásából...

2015. november 14., szombat

Fodor Ákos - Szerelem


Gallérkád lebbenése fölröpít,
elbotlom egy hajszálad árnyékában,
fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
mintha hárman is nevetnénk.

2015. november 13., péntek

Ladányi Mihály - A szerelem olykor...


A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.