Karácsonyi üzenet

Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Bodó Csiba Gizella - Hajnali elmélkedés

Nyitott kapu vagyok-e én, vagy
huzatos ház, melyen átjár a szél?
Képes vagyok-e nyitni másokat,
vagy szívem rozsdás, kulcs nélküli lakat?

Tudok-e menni, ha menni kell,
marasztalok-e, aggódva valakiért?
Vagy csak húzom a falakat, másnap lerombolom,
s síráonkozom a romok tetején?

Csak úgy csapódom, mint gazdátlan kutya
ki rúgástól, simogatástól egyformán fél?
Szabadság, vagy szerelem, nem kell választanom,
mi köt, mi old, mi mennyit ér?

Szabadságom már mindenki visszaadta,
szerelem hűséggel nem engem kísér,
csak elmélkedem kicsit még magamról
hogy épp most? - meg hogy mi végre?

kint vijjogva fütyül a szél!

Kovács Daniela - Ha közelemben tudlak...

A szívemben búvó jégkristály százai
Elolvadni látszanak, felmelegszem
Amikor hozzám érkeznek gyönyörű szavaid
Ízét érezteti velem, a csodás szerelem.

Nincs bűnöm egy sem, csak vágylak
Vágyom egyetlen finom érintésed
A szavad, a felém közeledő lépted
Hogy megpihentesd rajtam gyönyörű tekinteted.

Simulj oldalamhoz, derekam ölelve
Hadd érezzem értem lüktető véred
Ha közelemben tudlak, nem zaklat félelem
Nem kínoz a tudat, hogy elveszíthetlek.

Ágai Ágnes - A szerelemről

Nem gerjesztett vágyak, csiholt tüzek,
suta ügyeskedések, mímelt hevülés,
nem kamasz-bizsergés, nem erotechnika,
teljesítmény kényszer, önvizsgáztatás,
nem kései mentsvár, nem elsősegély.
A szerelem más. Sors. Vállalás.
Kitárulkozó végnélküliség,
fejezetekre bontott történés regény.
Spirituális testiség,
hús-vér köznapiságába rejtett
szentélytisztaság.
Egymáshoz sodort bárka ringás
a felcsapódó hullámok között.
A megízlelt másik, aki én vagyok,
ő, aki bennem tükröződik,
kettőzött énem, hiányzó felem,
többletével pótol,
egésszé kerekít.
Tartozékom, felettesem, tulajdonom.
Narcisztikus gyönyörűségem
tavi rezgése, fény- és árnyjátéka,
gyarlóságom felmagasztalója,
tartóoszlopom.
Testem és lelkem tudója, ismerője,
bűneim bírája, védője, cinkosom,
dölyföm és alázatom szenvedélyes,
kínzó, szép együtthatója,
életemen végighúzódó
titkolt és vallott: szerelem.

Válóczy Szilvia - A szerelmes könnyei

Éj leplébe burkolt a szerelem,
Simogató, selymes érintése
Vágyaimban ébredez.
Künn az utcalámpa
Sápadt sárga lángja ég,
S a rideg fák ágai között,
A gyönyör cseppjei nyílnak.
Milliónyi csillogó kristálynyaláb,
Mint a szerelmes könnyei.

Seres Hajnalka - Csukd le szemed

Csukd le szemed, hallgasd, mit a szíved súg.
Felejts el mindent, csak figyeld és tudd,
A dallam, mit hallasz, a boldogságba vezet,
Kövesd és hidd el, van ki nagyon szeret...

Hallod a zenét, érzed a ritmusát,
Megannyi kis hangjegy lengi be a szobát.
Mind egy irányba, feléd mutat utat,
Ne nyiss ablakot mert elviszi a huzat...

Zárd inkább el mélyre és tartsd ott örökké,
Hamis hangok ne zavarhassak többé.
Boldogság, szerelem miénk lesz, s tudom,
A kis dallam szállni fog, s együtt messze repít minket...

Ady Endre - Ha szeretlek

 Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!...

        

Sárhelyi Erika - Hiába fáj

Lám, megsirat minket az ég is.
Haragod-haragom, s dacom,
hogy írok csakazértis. Mert elvehetsz
mindent: kedvem s holnapom.
De nem, szavaim senkinek
nem adom. Ők nekem a vigasz, ha
szívemre lép a május, ha a remény
csak egy kántáló zsibárus, ha
előttem hegyeket növeszt
a seregnyi gond, ha nem vagyok
más, csak egy egyszerű bolond,
kinek sipkáján csengő helyett
néhány rím csörög, s várják már
odalent a huncut ördögök…
Szavaim úgyis angyalok küldték,
ki mástól lehetne ilyen ajándék...
Hogy adnám hát Neked vagy
bárki másnak? Nem veheti el
sem harag, sem a rossz arcú bánat,
sem egy jól indult, elrontott,
csütörtök, sem a túl-igaz,
elátkozott tükrök, de még a Nap
sem, mi ma is fittyet hány a
nyárra, mely csak toporog némán
a kertajtóban állva – a verset
ők sem vehetik tőlem. Ahogy neked is
hiába fáj e háromszögű szerelem.

Standovár Ágota - A szerelem

a szerelem halk szavú költő
a szerelem fülembe üvöltő
a szerelem sóhaja kéjes
a szerelem tenyere kérges

a szerelem kapaszkodó a bajban
a szerelem nyűg nyakamon ne halljam
a szerelem ringat karjában lágyan
a szerelem rám tipor lenn a sárban

Lope de Vega - A szerelem különféle hatásai

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Soós Gábor - A szemed

Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

*
És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre... Végre.

Benyó Judit - Üdvözlégy, Élet

    Üdvözlégy, Élet!
    Te naptól fényes!
    Tudom, hogy játszol
    velünk,
    huncutságod ismerem.
    Tedd ölembe fejed,
    kedvesem!
    Repüld be kicsiny,
    keserves életemet,
    mint mező fölött
    a leggyorsabb pödrésű
    kismadár!

B. Huszta Irén - Fény-árny játék

nézz az égre kedves
vagy nézz most szívedbe inkább
te imádkoztad rám
s magadra Ámor összes nyilát
hogy a szerelem
a tűz ezerszínű lángjába öltöztessen
kékesfehérben izzótól vérvörösen lobogóig
távoli ködös-rózsaszíntől
a halovány sárgán kihunyóig

minden hajnal aranyfényt von körém
s minden alkony bíbort
de ne hidd azt el
mit az ábránd hazudik
hogy árnyéka nincsen
narancs-vörösben játszó
arany és bíbor fényemnek

s az árnyak mindig színtelen-sötétek
de mellettük-tőlük
oly színesek a lobogó fények