2013. január 31., csütörtök

Kormányos Sándor - Őszi szél


Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

2013. január 30., szerda

Kassák Lajos - A szív kelletése


Levelet írok neked
kedvesem.
Szívemet ajánlom fel neked
kedvesem.
Ajtómat nyitva hagyom
kedvesem.
Legyen a tiéd minden aranyom
kedvesem.
megölöm magam érted
kedvesem.

Verseket találok ki érted
kedvesem.
Forgószél lennék érted
kedvesem.
Szűz hóhullás is lennék érted
kedvesem.
Hallhasd meg együgyű énekem
kedvesem.
Üzenj valamit nekem
kedvesem.

2013. január 29., kedd

Zsóka Marianna - Vágyódás


Merre jársz mond, szép kedvesem,
Merre visz az álmod?

Kósza szellő nyurga lován,
Utad merre járod?

Messzi-messzi országokban,
Hol zöldellik a tenger.

Gondolsz-é a kedvesedre,
Igaz szerelemmel?

Kívánod-e ölelését,
Ajka forró csókját?

Szakítasz-é utad mentén,
Egy szál vörös rózsát?

Siess hát a te hazádba,
Ha véget ér az álmod.

Szerelmesed szép szemében,
Kincsed, megtalálod.

2013. január 28., hétfő

Szent-Gály Kata - Szerelem


Tenyerem igazi fészek
öt ujjam igazi ág
madarat nevelek benne
- és neked adom át
egy kézfogásban.

Ha megvigyázod: énekel
a hangja: igazi nyár
ha nem figyelsz rá: elrepül
- de vissza nem talál
hozzám se többé.

2013. január 27., vasárnap

Soóky Melinda - Ha nem jössz el...


Ha nem jössz el,
elszürkül a csillagok fénye
és fájón felsír majd a Nap.

Ha nem jössz el,
lelkem didergő szentélye
könnyben fürdeti arcomat.

Ha nem jössz el,
rám hajolnak bús holnapok
és az időt markomba szorítom.

Ha nem jössz el,
megkopik, mi egykor csillogott,
gyöngyszavak ölelnek titkon.

Ha nem jössz el,
vasszöget üt szívembe a bánat,
csókod emléke még mosolyog.

Ha nem jössz el,
az éjszakába suttogom imámat,
kristály múltam rabja maradok.

2013. január 26., szombat

Reich Zsolt - Reggeli vágy


Szemünk fényében
Oszlik szét a hajnal.
Szétfoszlik a homály
Ajkadon könnyű sóhaj.

Az árnyék hidak szétszakadnak,
Fényfal épül közénk.
Tovatűnik, elillan
Az oltalmazó sötét.

Várj, ne menj!
Ne vidd magaddal álmaink.
Maradj! Egyszer még
Szárnyaljanak magasba vágyaink!

2013. január 25., péntek

Sipkó Zsuzsanna: Hinni, Érezni, Tudni, Keresni


Hinnem kell, hogy nincs vége.
Ha már, érzem a gyűrött napok perceit –

Hinnem kell, hogy a régi szerelem él még.
S ha rá gondolok, megbizsergeti sejtjeim.

Hinnem kell, az eltörpült célok létezéseit.
Jelen vannak, követnek, mint óriási fákat árnyaik.

Hinnem kell, hogy hiszek
Hisz a könnyek sem véletlenül születnek.

Hinnem kell, a tegnapok morajló erejét.
S dagálykor hozza majd a ma melegét.

Hinnem kell, hogy Te is hiszed ezt.
A márványban ott az erezet.

Hinnem kell, mit oly rég keresek
Valahol messze vár, s hív, kiált.

Hinnem kell, tudnom kell, éreznem kell.
Vársz rám.

Az árnyak, feszülő selymei mögött
Hív, két szempár.

2013. január 24., csütörtök

Pej Erika - Lennék...


Lennék napsugár,
mely érinti arcod,

Lennék vízcsepp,
mely mossa alakod.

Lennék szellő,
mely borzolja hajad,

Lennék méz,
mely édesíti ajkad.

S mi minden lehetnék még,
csak azért,
Hogy veled lehessek én,
balga nőszemély.

2013. január 23., szerda

Helen Bereg - Ha most kérdeznéd


Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.

2013. január 22., kedd

Vitó Zoltán - Szerelem


Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

2013. január 21., hétfő

Terjéki Tamás - Tiéd lehet


kinek pillái alatt csillan a napsugár
kinek meztelen kezére éneklő madár száll

kinek selymes bőrét lágy szellő simogatja
kinek barna haját nyári zápor eláztatja

annak adnám egyetlen kincsemet

kinek mosolyában a hold fénye látszik
kinek vidám tekintetétől a levegő szikrázik

kinek piruló arcával a tűz lángja versenyez
kinek mézédes hangjától a fa lombja lengedez

annak adnám érzékeny lelkemet

kinek ajkai íze minden gyümölcsnél édesebb
kinek kellemes illata a rózsánál színesebb

kinek a tavasz zenéje jót ígér
kinek szerelme mindennél többet ér

neked adom szerelmes szívemet
ha elfogadod és kell neked

2013. január 20., vasárnap

Baranyi Ferenc - Küszöbön


Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.
.... Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
- amit utamból visszaadtál -
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi - pálya
amivel megrövidítetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

2013. január 19., szombat

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás


Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

2013. január 18., péntek

Kovács Daniela - Míg kint a kertben fehérlik a dér...


A macskaköves úton könnyű köd feküdt,
testemen éreztem a tél hideg kezét,
s míg hűs árnyékok bolyongtak mindenütt,
ajkaimon hordtam csókod melegét.

Valahol, távolban megmoccant a sötét
gondom felhőit űzte messze-messze,
a tegnap-szülte csönd szitálva szállt közénk
a mécsfény játszva táncolt, el ne ijessze.

Szobánk falain az arany fényözön
árnyékát ölelve darabokra hullt,
s míg lázemésztő tűzzel jövőnket szövöm,
húsomba tépve kavarog a múlt.

Már kint a kertben fehérlik a dér
gyémánttá tördelve az egész világot,
álmunkat hordozom pilláim ölén
és csöndben, némán hozzád simulok.

2013. január 17., csütörtök

Szakáli Anna - Veled


Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

2013. január 16., szerda

Szeicz János dr. - Álmodban néha ott leszek


Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.

2013. január 15., kedd

Molnár Rózsa - Szerelem


... az éjszaka sötéten lopakszik.
Csendben matat a tájon...
az éberség izma rezzent pilládon,
lassan fehérülő álom-virágodból
kiröppen fekete szembogarad
és szobádban köröz újra...

Miféle erő nem hagy nyugodni?
Érezlek, pedig messze vagy...
és függőleges elválasztóvonalaim,
a falak
felé fordulva szemezgetem az éjszaka mondatait,
hogy összeállítsak egy igazán neked hangzót,
létem és léted vibrálásából...

2013. január 14., hétfő

Baranyi Ferenc - Alkonyati zsoltár



Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

2013. január 13., vasárnap

Bognár Barnabás - Gyertyafényben


Csendre vágyunk, melegségre,
s csendben várunk az estére,
hogy majd a négyes gyertyafényben
élet születik a reményben.

Arcunk sima, rezzenetlen,
s mosoly repül az üzenetben,
halkan suhanva szerte a tájon,
hogy a szép még szebbé váljon.

Szeretve lentről felemelnek,
és csak szeretetből követelnek,
mert örülnek, hogy szerethetnek,
s hogy teret adnak a szeretetnek.

Kedves kezünk egymásba olvad,
szép a ma, s még szebb lesz a holnap,
csodák mennek végbe az éjben:
élet születik a reményben.

2013. január 12., szombat

Mezei Horváth Attila - Talán


talán a szemed
ahogy visszanézel,
talán a mosolyod
ahogy hátraveted fejed,
talán a csend ami körülvesz.

talán egy hullócsillag, amely
átvág az őrség éjszakáján
reményeket húzva maga után,
bolondos babonát, hogy visszajössz.

2013. január 11., péntek

Eino Leino: Szeretlek


Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Képes Géza fordítása)

2013. január 10., csütörtök

Pej Erika - Gondolj rám...


Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettonket takar be az ég...

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra...belébújik, s elszáll arra...
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat...

Gondolj rám...csak úgy...néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.
Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra...
mely álmunkban is úgy kísért...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,
S nem hiába vágyom rád...
Jössz majd, s csókol újra szád.

2013. január 9., szerda

Dobos Lászlóné - Emlékezés


Bármerre is menjek ,mindenütt
Csak te jössz velem szembe
Bármit teszek ,csak te jutsz az eszembe

Olyan ez mint a tenyérbe írott sors
Arcomra úgy rajzolódtál
Járok a fényedben a föld körül
Ahogy a hold jár

Ez nem szerelem,ez már könyörgés
Engedd hogy magam visszaadjam
Ami lehetett volna,azt elrontottam
De tőled kaptam

2013. január 8., kedd

Ady Endre - A másik kettő


Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángol szíveinkben.
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,
Nappalba sír be minden csókos estünk,
Hiába minden, csók ha csókra hull,
Hideg a testünk.

S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
Közelg egy leány és egy ifjú ember
S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
Nagy szerelemmel

2013. január 7., hétfő

Bényei József - Bizonyíték


Szeretlek. Ennyi nem elég?
Mindennapom a bizonyíték.
Ahogy a sötétből kibomlik,
mindegyik reggel rád hasonlít.
Mit akarsz még? Hazudik, ámít,
akinek ennél több a másik.

2013. január 6., vasárnap

Szeitz János - Izzott a nyár


Izzott a nyár, amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok mézillatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.
A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.
Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak, s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.

2013. január 5., szombat

Fitó Ica - Érted vagyok


Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok,
rajtam levél már nem ragyog.
Meztelenre vetkőztetve
állok itt a téllel szemben.
Nincs semmi dísz, sallang rajtam,
látod minden ágam, gallyam.
Lombom nem rejt madárfészket,
nem takar be árnyam téged.
Zord idők, ha beköszönnek,
hideg, szeles napok jönnek,
halld meg az én jajszavamat,
pőre lelkem majd megszakad.
Szégyenembe belehalok!
Szépséget már nem adhatok.
Fagyos szívem feléd dobog,
csupaszon is érted vagyok.

2013. január 4., péntek

Szilágyi Domokos - Ha nem vagy itt


Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél - ;
vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
a mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

2013. január 3., csütörtök

Reviczky Gyula - Szeretlek mint egy elhagyottat


PERDITA (IX.)


Szeretlek mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: ugy szeretlek.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, a mi hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes, szánalomból.

Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
Látom, van árvább sziv szivemnél.

Szeretlek önzésből, kimondom;
Mert a midőn szemedbe nézek:
Egyszerre tűrhetőbb a sorsom
S én kezdlek vigasztalni téged!

2013. január 2., szerda

Jatzkó Béla - Mert...


Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,
mert nem fáradsz sosem ölelni,
mert nem tudok veled betelni,
mert te vagy maga a szerelem,
mert minden rezgésed figyelem,
mert nem tudok másra figyelni,
mert kezdem magam irigyelni :
mert velem vagy jól és csak velem, -
mert küzd bennem gôg és félelem :
mert aki jön, el is tud menni,
mert nem lehet mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek nincs kegyelem, -
alig merem megismételni,
hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.