2011. április 30., szombat

Kardos András - Talán - csak...




Talán - csak képzeletemben létezel! Hiszen
Én alkottalak!
A messze vivő Ábrándozások Birodalmában,
Álmodtalak,
Tavaszi lázban lilába törő orgonabokrok dús
Özönében,
Nyár melegében, tested utáni forró vágyam
Hevében!
Őszidő millió színében, bágyadt fények lágy
Pasztelljében,
Puha - pelyhű hóesés, fehér világú - engem
Ölelésben.

Késő már képzeletem fordítani, Te győztél!
Varázsod,
Erősebb merész képzeletemnél: Te alkottál
Engem!
Élni, már nem tudok - tavaszod, melengető
Nyarad,
Őszöd színpompája, teled hófehér csodája
Nélkül!
Ábrándom csak Te maradsz! Ölelj szorosan,
Örökre.

2011. április 29., péntek

Bognár Barnabás - Szívből szívbe




"Minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet."

(Példabeszédek 4,23)



Minden szó, ami még kimondható,
most minden szó már mást jelent,
és szívből szívbe adni volna jó
szépet, nagyot és végtelent;
boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,
hogy mi vagyunk - hogy én és te -
a világ, s ha felnézünk az égre,
minden ott van egy lépésre
s szemünk nem csak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra
s nem elfutni minden csoda
mellett, megállni és lelassulva
várni; s egy szó, egy kép hova
tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,
tudja, milyen volt s mivé lett
az értelem, ki csak sejti a lét
igazát, mert minden élet
a szívből indul, s oda érkezik

2011. április 27., szerda

Fehér Miklós - Önzőn őrzöm




Most majd átölellek, most úgy szeretlek,
Mint, ki téged hisz utolsó kapaszkodónak
A mélység feletti görgetegben,
Hol halk fohászba szakad a sóhaj,
És csak ölellek konokul, kétségbe esve,
Folyondár erővel körbefonva.

Menedékem lettél akaratlan,
Nem tudott, óvó menedékem.
Hangtalanul - csak magamnak
Megtartalak álmodott szépnek,
Nem lebbentem fel a fátylad,
Nem nézek mélyen szemedbe,
Nem bűvöllek lángoló szóval,
Önzőn őrzöm, hogy szeretlek.

Most majd átölellek, most úgy szeretlek,
Mint, ki téged hisz utolsó kapaszkodónak
A mélység feletti görgetegben,
Hol halk fohászba szakad a sóhaj,
És csak ölellek konokul, kétségbe esve,
Folyondár erővel körbefonva.

2011. április 26., kedd

Komáromi János - Ébredj kedvesem




szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám

mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém

simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád

ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

Bittner János - Szerelmes vers



Fél hét van, este, kedd, Húsvét után,
a rádióban régi slágerek.
Azt álmodom, hogy lesz majd egy kutyám,
ha élek még, mikor felébredek,
ha élek még, ha el nem tompulok,
ha lesz bennem egy szikra értelem,
ha mellettem vagy, mikor fordulok,
ha végképp el nem szürkül életem.
A szürkeségbe térdig süppedek,
nem vonzanak az ízek, illatok,
fehér sziklák meg kéklő tengerek.
Fáradt vagyok, ma éjjel meghalok.
A fáradtság hullámzik testemen.
Fél hét van. Mondd, hogy nem reménytelen!!!

2011. április 25., hétfő

Szakáli Anna - Örökre




Csillagok őrizte égből
a Hold nevetett ránk,
hatalmas arcú fényétől
ezüstszínű lett ruhánk.
Fák ölelték a tisztást,
a tó hullámait hegyek,
a hegyeket tépett fellegek,
fellegek karéján vet szikrát
égető színével a fény,
mint boldogságtól remegő
fejen ékes diadém.
Rád néztem, s te rám.
Szerelem igézte lelkünk,
édes villódzó fényei
ott forogtak köröttünk.
A Hold, az ég, a csillagok,
leskelődő angyalok látták,
hogy kezed vállamon,
ajkad ajkamon, s a hűvös,
harmatos hajnalon
már hozzád tartozom.

2011. április 24., vasárnap

Dsida Jenő - Kicsi rózsa...




Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.

2011. április 23., szombat

Kovács Anikó - Áprilisi vers



......lelkedet lázas életemre fonja...

Látod, most nem félek én,
pedig a szomorúság
ajtóm kilincsét csendben lenyomta,
álmom százezer álomból egy csupán,
tőlem valaki most ellopta...
Egy napon mikor nem is hinnéd,
talán egy szerdán?
azt hiszem elszököm innét,
futok hozzád, ott leszek ne félj,
ablaknál álló meghitt asztalnál
ebédelek veled ízes pecsenyét,
- zamata óarany emlélet idéz, -
és nézd csak, ekkor hirtelen
egy röpke zaj szívemből elindul feléd.
A szőke fény a szobát beragyogja,
szemünkre lágyan, finoman
szűrődik majd az éjszaka,
lelkedet lázas életemre fonja -
mondd, ugye tudod, hogy
terhem édes,mit viselek naponta?
Tudom én, hogy létünk esendő,
minden csak arra jó,hogy lássuk
mily kevés az idő, nem elegendő...
míg hallgatózol szívemen édes titokra,
a cseresznyefa-ágról lecsöppen illata.

2011. április 22., péntek

Ács Dániel - Töredékek




Mennyit láttalak éberen akkor,
hogy súgtad a csókot a számra…
Megkereslek, ha az öszes hegyet
meg kell másszam is, mert belehalok
az elszakadt ölelésedbe, nemet
intek, ha kell, mert hiányzol te drága!
Az üresség vált sorsomul. Elmúlt valami.
Mint ahogy elfogy a gépben a film,
ahogy a hangod a csöndre borul.

2011. április 21., csütörtök

Raffai Sarolta - Fénylő csöndben




Mindent elmondunk volna már?
Egymást kutatni szavunk nincsen,
hang, hogy magához menekítsen -
nézlek. Hallgat a szád, s a szám.

Számolgatsz kurta éveket.
Voltál barátom, ellenségem.
Szivárványhíd támad az égen
bámulni tündöklésedet -

bámulni tündöklésemet
szívben, szavakban, kézmelegben.
A csoda-híd fent rezzenetlen -
s a csönd itt egyre fényesebb

2011. április 20., szerda

Rottem Longley - Vége



Egyszerű szavak voltak csupán
Nem is hinnéd milyen élesek
A sebek még most is mélyek
Azt hittem boldog vagy
S boldog vagyok én is
Kiderült, hogy mást szeretsz
Engem talán elfeledsz
Volt pár szép pillanat
Mely szívemben örökre megmarad
Magamhoz öleltelek s azt kivántam:
Soha ne legyen vége!

Látnom kellett volna,hogy
minden jó elmúlik könyörtelenül
Nem marad mas csak az üresség belűl
Nem érzem többé illatod
Ajkad más csókolja ezután
Bár iszonyúan fáj
Mégis azt mondom:
Légy boldog valaki más oldalán
S soha ne érd meg azt
Hogy valaki azt mondja neked:
Vége

2011. április 19., kedd

Balázs László - Ha majd átölelsz...



Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

2011. április 17., vasárnap

Arany-Tóth Katalin - Mikor megláttalak




Mikor megláttalak,
szerelembe öltöztem,
hogy díszes ruhámban
neked tesselegjek,
s most oly boldogan
röpülnék feléd,
ha hívnál…
mint a szabad égen
szárnyaló madár.

Ha nem vagy velem,
olyan leszek,
mint remegő falevél
a gyenge ágon,
mit lenget az őszi szél
s ki fohászkodva
várja, hogy szelíd
napsugarad melege
körülölelje.

Nem engedhetlek el.
Éltem nedűjét
belőled merítem,
ne hagyd, hogy kiszáradjak,
e szomjúságtól meghalok.
Szeress! Szoríts!
És fogd a kezem.
A magány léket hasít
minden lélegzeten.

Ne félj hát…
Sorsodnak rögös,
szűk csapásán
mögötted lépkedek.
Oly szorosan átölelve,
hogy eggyé válok veled,
s önmagad
pusztító, vad szellemétől
megvédelek.

Maradj velem.
Ékes ruhám
díszei mögött egyszerű,
szerető szívem dobog
s két kezem puha
párnáin mindig
megpihenhetsz
csak hagyd, hogy
szeresselek.

Balázs Béla - Szeretnélek megvédeni tőlem



Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékezni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.

2011. április 16., szombat

Somogyváry Gyula - Jó éjszakát...



Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!

Ha nem volna a kettõnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellõ suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettõnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.

Üzenet, csók. A csillagnézõ lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergõ kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát...

2011. április 15., péntek

Bihary Éva - Mit tennék nélküled?



Ha nem fognád a kezem, tudom
nagyon félnék,
Ha nem lennél velem, már régóta
nem élnék.
Ha szemembe nem néznél,
sötét venne körül,
Ha elmennél, valamim
összetörne belül.
Ha nem mosolyognál, mint a
nap az égen,
Ha nem hallanám szavad,
nem mért élnem.
Ha meghalnál, fontos,
hogy utánad menjek,
Hogy elmondhassam neked,
mennyi szeretlek!

2011. április 14., csütörtök

Tóth Katinka - Vágyakozás





Szeretnék madár lenni, ki hozzád elrepül,
Olyan, ki érted minden rosszat elkerül.
Boldogan szárnyalni a felhők között érted,
Leveledet vinni, ahova csak kéred.

Édes lenni ajkadon, mint a méz cseppjei
S oltani szomjadat, mint forrás hűs nedvei.
Vagy kenyeredként az asztalon nyugton várni,
Hogy mindig könnyedén meg tudjad találni.

Kabátod lenni a hideg, zimankós télben,
Melegíteni, hogy szíved lángja ki ne égjen.
Forró teaként átjárni tested minden kis zugát,
S megcsókolni belsőd minden kis hajlatát.

Könyved lenni, mi rosszat sosem ír neked,
Örökké csak arról mesél mennyire szeret.
Vagy akárcsak egy poros kép, mi figyel reád,
Ellenőrzi életed minden pillanatát.

A legutolsó koszos, vásott ruhadarab a széken,
Ami még érzi jelenléted a szobában egészen.
Csupán egy kis porszem, ami csak néha látszik,
Ha ragyogó szemed fénye alkonyatkor rávilágít.

Párnád lenni, amire este fáradtan lehajtod fejed,
S álomba ringatni gyönyörű testedet.
Átölelni takaróként minden porcikádat,
S vágyni, mindig csak vágyi, örökké teutánad.

2011. április 13., szerda

Fülöp Katha - légy nekem



ha szerelmem vagy
légy végzetem!
zengje vágyaink a csend,
szeretlek...
úgy nyögd e szót,
akár rab kéri
bitófa árnyékában
a kegyelmet!
a világ légy nekem!
ne emlék,
de örök látomás.
mit nem cserélnék el...
te kellesz érted?
nem a feloldozás.

2011. április 12., kedd

Béres Dezső - csöndben



csöndben csak a szívemmel beszélek
csöndben csak a fák értik zenémet
csöndben csak a kövek közelednek hozzám
s én mohával ültetem be a köveket
a fákat
a szívemet

2011. április 11., hétfő

Gámentczy Eduárd - Legyen ma



Legyen ma szép napja a világnak,
S ki életében nem hordott csak rongyot,
Öltözzön fel ünneplő ruhába,
Mondjon imát, ki eddig sose mondott!

Bocsásson meg aki még haragszik!
Felejtse el, nem érdemes cipelni!
- Nem kell sok, egy könnyű öleléssel,
Most el lehet az egészet temetni.

- Látod én is mindent megbocsátok.
Ablakaim az új napnak kitárom.
Harmatcseppek gyűlnek tenyerembe,
Lemossák rólam boldogtalanságom.

- Engem már a méhek is szeretnek,
Nem szúrnak meg, s úgy örülnek ha látnak.
- Annyi mézet csináltunk mi együtt,
Kis virágaiból az elmúlásnak…

2011. április 10., vasárnap

Babják Krisztián - Mindenért egészen



Megmenteni életemet nem tudom, ki másra bízzam,
nem tudom, hogy árva lelkem ki más lelkével borítsam:
fogja össze, ami széthull, mind, mi bennem becses érték -
sejtse meg: mit én szülhetek, nem-álmodott csoda-mérték.

Erre kellesz: légy szolgája általam egy új jövőnek;
palotáim máskülönben kártyavárként összedőlnek.
Nincs bizalmam senkiben sem, feltétlen kell szeretni már:
minden kell cserébe annak, aki, látod, mindent kitár.

Láthatsz másként: hajléktalan. Magam útján ez lehetek.
Az, ki szülhet: őrülődik. Nem tartják meg semmi egek.
Egeknél több kell, hogy legyél földnél mélyebb alázattal -
tudnod kell helyettem élni önátadó áldozattal.

Sorsod vagyok. Mondhatsz nemet. Élhetsz boldog, más életet.
Nem lehetsz te se több, se jobb annál, akit vágyad szeret.
Sorsom te vagy. Akard jövőm, s általad leszek, ki lennék.

2011. április 9., szombat

Bella István - Most csak




Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit

2011. április 8., péntek

Sárhelyi Erika - Napod leszek




Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.

2011. április 6., szerda

Ács Zoltán - Meg akartam maradni




Meg akartam maradni
abban a szent várakozásban,
abban a tiszta lázban,
amikor fehér kezed
még őrizte vázam.
Meg akartam maradni.

Meg akartam maradni
szőkének, simának és kőnek,
fehér kezedben súgva
a mulandóság mítoszait,
soha nem szenvedőnek,
meg akartam maradni.

2011. április 5., kedd

Pleskó Gyöngyi - Egy szó




Egy szó, ami hirtelen, – szíven talál,
Elég, hogy összetörve némán félre állj.
A tengernyi gond közül
Nincs semmi jó.
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó.
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz,
Sose búcsúzz el!
Mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal,
Van ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű, a hó alól,
Tavasz felé.
Szabadon lélegezve tör a fény felé!
Te is úgy érzed, új élet vár.
Ha álmodozol hű maradtál.
Sose búcsúzz el,
Minden új nap egy új remény!
Van, hogy elveszítesz mindent,
Mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el,
Mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal,
Van ki vár, hogy visszatérj!

2011. április 4., hétfő

Tóh János - A Hold fényében



A telihold fényében állok
Szeplőit kutatja tekintetem,
S talán a válaszra várok,
Mit keresek én, idelenn.

Fagyos föld deres füvén
Hold ezüstje felragyog,
Mint magányos feketeszén,
gyémántok közt ballagok.

2011. április 3., vasárnap

László Eszter - Szivárvány




A csendben, a sötétben
egyszerre gurulni kezdtünk a végtelenbe,
virágok, madarak közé, zöld rétre,
ahol a lehetetlen lehetséges,
ahol az idő nem véges,
ahol a zöld, a piros, a kék,
a sárga, a lila, a fehér
szivárvánnyá változik,
szívedben, s szívemben lakozik.

2011. április 2., szombat

Ács Zoltán - Hiszek




Megkeresztelkedem
szemed oltó tüzében,
hiszek benned vakon,
hozzád rendezem minden rezdülésem,
és nem lesz majd szavam,
ostoba leszek megígérem,
szám kicsordult harang,
omladék hajad éjjelében,
mosolyodhoz láncolom magam,

mert, ha távolodunk,
csak sejtem, hogy vagyok,
hiányod titkosítja sejtem,
gondolatom tőled roskadoz.
betöltöd valamennyi szervem.

S ha lenne hangja,
akkor hallanád, ahogy
reméllek,
Ahogy dolgozom és forog
kezeim között az anyag,
emléked
lámpása alatt hatolnak mélyre
jótékony kések és savak.

2011. április 1., péntek

Koltay Gergely - Csak egyszer úgy legyen




Úgy szeretni, hogy nem tudok, s nem mondhatom, mit gondolok
az olyan mint a fák, ha nem nőnek tovább.
Úgy élni, hogy nem láthatok, s nem érzed, csak tiéd vagyok,
az olyan mint egy szó, a ki nem mondható.

Csak egyszer úgy legyen, ahogy én elképzelem, mindkettőnknek jó legyen
az ajtó nyitva áll, ha hív egy új világ, érezd úgy hogy jó Neked velem
Hogy jó legyen velem, csak egyszer úgy legyen.

Úgy szeretni, úgy hogy nem tudod,
s mondjam soha nem várhatod,
az olyan mint egy ág, mely szívünk fonja át

Csak egyszer úgy legyen, ahogy én elképzelem, mindkettőnknek jó legyen
az ajtó nyitva áll, ha hív egy új világ, érezd úgy hogy jó Neked velem
Úgy várni valakit s érezni, hogy nem jön el, ölelni már többé nincs kivel.

Csak a vágy, hogy legyen folytatás,
érezd úgy, hogy jó neked velem,
Hogy jó legyen velem, csak egyszer úgy legyen.